Február 16-án van a születésnapom, vízöntő, ezen túl halvány gőzöm sincs a horoszkópokról, ha fel kéne sorolnom a jegyeket, lehet, hogy bevenném a nyulat vagy a juhot, fel nem foghatom, hogy lehetnek olyanok, akik arra alapítják az életüket, hogy csak tizenkét féle ember van, tudom, hogy aszcendens, meg miegymás, de az meg már végképp túlmegy azon, amit át bírok látni. Amióta az eszemet tudom, minden évben azzal bíztatom magam, hogy csak a szülinapomig kell kibírni, utána már jön a tavasz.

Aki azt állítja, hogy nem várja, mivel és miképp lepik meg a születésnapján, nem mond igazat, és az ilyen más gonoszságra is képes, persze ismerem én is, hogy adni jobb mint kapni, kegyes mellébeszélés, legfeljebb egál a helyzet.

Immár negyvennégy évesen széles horizonton tapasztalom, hogyan működnek a különböző generációs nők egy férfi születésnapját illetően. Öt-hatéves koráig az ember lánya elintézi két puszival, meg azzal hogy ő akarja először megnézni apa ajándékát, egyébiránt teljesen ésszerűtlenek és feleslegesnek látja, hogy rajta kívül másnak is legyen szülinapja. Később jönnek a hirtelenjében összekapott rajzok, jaj, de csodás, édesem, és ez itt kicsoda, ja persze, naná, hogy felismerem a mamit, azért a cicának rajzolhatnál máskor négy lábat.

A feleség ajándékainak száma az évekkel csökken, praktikussági szintje nő. Finoman tereli férje ízlését, az ajándékpulóver sosem barna, a tusfürdő nem fa, a parfüm nem adidasz. Határozott nő csakazértis megveszi, amit legutóbb a férje felpróbálni se volt hajlandó, csak egyszer vedd fel, megszereted. Csomagolni egyre kevésbé van ideje, marad a tompazöld ajándékszatyor, később már csak jó az is, amibe az üzletben tették, a tartalom a lényeg, a forma múlandó.

Az anyós precíz, gondos, tutira nem felejti el a napot, a feleséget is figyelmezteti, reggel esemest küld, legkésőbb az esküvő napján fejébe égett a dátum, dinamikusan bővülő háromdimenziós születésnap-gráf van a fejében, hogyne tudnám, az Asbóthné Marikának a gazdaságiról is aznap van. Amúgy kell, hogy legyen a nőkben születésnap-dátum-memória-gén (SZDMG), a férfiakból kifelejtődött, a negyedszázados gimnáziumi osztálytalálkozónkon több lány sportot űzött abból, hogy hónapokra lebontva tudta mindenkinek a születésnapját, mondjuk abban a körben mindegy, senki se tud letagadni egy évet se.

És persze a nagymamám a világbajnok. Képeslap érkezik két nappal korábban, negyvenkétforintos bélyeg, hogy számolják ki, szélhajtó küsz, az év hala, félrecsúszott bélyegző, Tapolca, 3. postahivatal, nyolcvanhét éves korának szálkás betűi, drága kisfiam, ügyelj a családodra, remélem jó a pulóver, amit Alexnek küldtem, a múltkor itthagytátok a lekvárt, a Jóistenke vigyázzon rátok, Ili mami.

Megjelent a RIDIKÜL magazin február 20-i számában.