Magabiztosan állíthatom, hogy minden ellenkező látszat ellenére hazánkban nyári tanítási szünet valójában nincs.

Június közepétől augusztus végéig valaki vagy valami mindig gondoskodik arról, hogy az iskola eszünkbe jusson.

Rögvest, ahogy véget ért a tanítás, Ági néni elektronikus körlevéllel jelentkezik, szűnni nem tudó nyári gyomorgörcsöt okozva, vajon végére jut-e a lányom a vakációra rendelt összes olvasnivalónak, magyarul és angolul egyaránt.

A bizonyítványosztást követő szülői szavak is vészjóslóak a nyárra nézvést, ezt akkor is gyakorolni fogod egész szünetben, engem nem érdekel a Luca bizonyítványa, azzal törődjön az ő apukája. A gyerek persze nem gyakorol semmit, a szülők átlagos következetessége ezekben az ügyekben gyalázatos.

Nem látom át egészen a reklámadó bevezetésének okait, de hogy normális szülők százezrei inkább azt támogatnák, hogy azokra a szupermarketekre vessék ki, amelyek július 25-től már a színes ceruza készletek és a félfamentes rajzlapok sose látott kedvezményeivel hirdetik óriásplakátokon az iskolakezdést, az tuti. Ezek a reklámok egy kerek esztendőre ívelt gyomorforgató füzért alkotnak az október közepi csokimikulásokkal, a november eleji fenyőfagömbös dekorokkal és a februári hidegben előkandikáló húsvéti nyulakkal.

A nyári időjárás rettentő hatással van a lányaim matematikai képességeire, a mennyi hatvannégyben a nyolc kérdésre szemrehányóan néznek a palacsinta mögül, apa, muszáj ezt, nem elég, hogy ma még nem ettünk fagyit?

Aztán jönnek a szülőtársak íméljei augusztus elején, sziasztok, mindjárt vége a szünetnek, Teri néni már az erdei iskolán gondolkodik, csatolva a program meg a térkép, milyen jó, hogy a nyáron is a kölykökön jár az esze. Hát, tényleg szuper.

És persze augusztusban fel kell újítani a tolltartó, tornazsák, iskolatáska hármast, ne a színét nézd, nem divatbemutatóra készülsz.

A gyerekek minden nyáron újabb és újabb szótárfüzeteket vetetnek meg velünk, 27-32-es, komoly kézitusával verjük vissza a 390 forintos oroszlánkölyköset, ahogy Te vigyázol rájuk, pont jó lesz a hetvenkilenc forintos is. Hazaérve persze előkerül legalább négy, érintetlen tavalyi füzet, csak tudnám, mi a túrónak veszünk ennyi újat minden évben, ragaszd át a címkét, jó lesz az idén is.

Nagyon kínos, de gőzünk sincs róla, hogy hatodikban lesz-e már biológia, azt meg végképp csak tippelgetjük, hogy milyen füzet kell majd oda, talán sima, de biztos nem kockás, ami valójában persze négyzetes, két dimenzió bővül háromra, érzékletes példája ez a táguló világegyetemnek. Sose értettem, hogy miért kell tudni mi az az ozmózis, bőven elég lenne hogy tehén, zsiráf meg kékbálna. Furcsa, hogy a biológiát meg a kémiát utálják a legjobban a diákok, egy barátom idén nyáron vallotta be, hogy ő viszonylag sokáig hitte azt, hogy a kovalens az annak a tudósnak a neve, aki felfedezte a kötést.

Augusztus huszadika az igazán éles fordulópont, kézzelfogható közelségbe jön a reggel hatos reménytelen ébresztés, elkésünk, légy szíves kelj fel, megmondtam tegnap este, hogy időben menjetek el aludni, újratervezés alá kerülnek a délutáni különórák. A gyerek persze az utolsó szombatig nem hajlandó tudomásul venni, hogy mindjárt itt a suli, a végső negyvennyolc órában elővesszük a sokgenerációs közhelyeket, nem az iskolának, magadnak tanulsz.