Az alábbi sztorit már közzétettem a facebook-on. Azóta Smith Miller a haldokló nagymamája megmentésére kér pénzt, és sorra jelölnek be a tucatangol nevű ismerőseim. Megnyugtat, hogy van üzlet, ami virágzik.
Úgy kezdődött, hogy néhány hete ismerősnek jelölt egy Mercy Jones nevű nő. Gőzöm sincs ki az, de az udvariasság mindenek előtt, visszaokéztam.
Egy hete chaten jelentkezik: hello. Hello, írom én is.
Kaptam-e tegnap levelet tőle? Nem én. Akkor küldi újra. Jól van, küldd, elbírja Zuckerberg winchestere. Jön is a levél, hosszú, bonyola.
Azt írja, hogy őneki a férje szegény autóbomba robbantásban meghalt Irakban, azóta nagyon szomorkodik. De két hónapja, ha lehet még jobban búslakodik, mert az orvosok rákot állapítottak meg nála, van vissza néhány hete.
Hm. Gyanakodni kezdek, de visszaírom, hogy ez szörnyű, együttérzek.
Jön az új levél, hogy a férjével ők megtakarítottak 8.3 millió dollárt és a rákbetegeket meg a leányanyákat támogató szervezetekre akarja hagyni. Nagyon nemes gesztus, írom vissza, sok sikert.
Hát igen, de ő arra gondolt, hogy kezelhetném én ezt a pénzt. Hát tényleg, miért is ne kezelnék 8.3 millió dollárt, írom neki, épp egy ilyen felkérésre vártam.
Akkor írjak már az ügyvédjének, Mr Barristernek, és adjam meg az adataimat, ő meg intézi, hogy megkapjam a pénzt. Belemegyek a játékba: persze írok, de Mr Barrister hol folytatja nagyszerű praxisát? Beninben, Közép-Afrikában. Ühüm, nagyszerű, úgyis épp a minap készültem oda.
Gondoltam, itt vége a dolognak, de nem. Másnap csöng a telefonom, +22-vel kezdődő szám. Felveszem, Mr Barrister jelentkezik. Kicsit furi angolsággal elmondja ő is a sztorit, Ms Jones, rák, bank, 8.3 millió dollár. Kedvesen meghallgatom, kérdem, mit tehetek értük. Semmit, csak adjak e-mail címet, majd ő intéz mindent és ír. Megadom.
Jön is az e-mail, nem mástól, mint a United Bank of Africa-tól, nagyon örülünk, hogy kapcsolatban lépünk önnel, Mr Szabó. Küldjek már néhány adatot, hogy elkezdjék az átutalást.
Még mindig benne vagyok a játékban, küldök adatokat, amiket kérnek: név, kor, nem, foglalkozás.
Egyre kíváncsibb leszek, mi sül ki ebből.
Újabb nap múlva, miután Mr Barrister, aki, nem viccelek, vagy 15-ször keres telefonon és én egyszer se veszem fel, küld egy újabb levelet.
Hogy hát pici gond van. Éreztem. A francba, pedig olyan szépen alakult minden, már csak néhány nap és számlámon a 8.3 millió dollár, keresgethetem a neten a leányanyákat mentő szervezeteket.
Szóval az van, hogy az átutaláshoz le kell tenni 6.500 euro kauciót és neki, Mr Barristernek momentán csak 5.800 eurója van. De ha lennék oly kedves elutalni neki a hiányzó 700 eurót, akkor indul minden és neki a bank nemzetközi igazgatója, aki régi, iskolai barátja, szavát adta, hogy 72 órán belül jön az egész pénz.
Na, gondoltam, itt az ideje, hogy ne gyilkoljam tovább az agysejtjeimet, visszaírok a drága Mr Barristernek: nekem van egy jobb ötletem. Utalja el ő nekem az 5.800 euróját, én kiegészítem 700-al, és nyomom tovább a banknak.
Több levél nem jött, se telefon. Asszem, életem buliját hagytam ki. 700 szaros euró miatt nem segíthetek a rákbetegeken és a leányanyákon.
De persze abba is érdemes belegondolni, hogy milyen jól mehet Ms Jones és Mr Barrister (akik, gondolom, valójában egy személyben öltenek emberi testet) üzlete, ha Beninből megéri Magyarországra telefonálgatni.