Na, miután mindenkinek van egy közzéteendő fejezete a ByeAlex aktához, én is megírom a magamét:-)
Szóval, a Kedvesem nagyszerű dal, megjegyzem, az eredeti sokkal kevésbé van rendben, mint a Zoohacker-remix, az a fickó rettentően ért az egyéni hangzásvilág megteremtéséhez.
Azt önmagában nem találom értékesnek és viccesnek, ha valaki énektudás nélkül énekel, de jól van, ebben a projektben ennek tényleg nincs jelentősége.
Az világosan látszik, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál az elmúlt években brutálisan fejlődött, aki a verseny zenei, kulturális, akár politikai hatásait lefitymálja, az egyszerű hülye sznob.
Az is körülhatárolható, hogy igazán a skandinávok és a posztszovjet országok tekintik - eddig legalábbis - különösen fontosnak a versenyt - különböző okokból.
A skandináv könnyűzene állami támogatásáról már rengetegen, rengeteget írtak, mintegy tíz éve néhány napig magam is tanulmányoztam a svéd modellt. Próbahelységként szolgáló kamionok cirkálnak az országban, amatőr zenekarok rögzíthetik a cuccaikat. Tehetségkutatók folyton-folyvást. Elsőlemezes támogatások. Klubok. Nyilván nem véletlen a Roxette, a Europe, az Ace of Base, a Clawfinger, a Cardigans és a többi svéd zenekar nemzetközi sikere. Vagy a dán Aqua, a norvég Röyksopp, a finn Lordi. Nagy a kör, amiből meríteni lehet, sokan áttörnek a nemzetközi piacra. Az izlandi könnyűzenei szcéna meg egyszerűen szenzációs, picit más okokból. A skandinávok tehát kulturális szempontból tartják fontosnak az Eurovíziót.
A posztszovjet országok politikai motivációi is érthetőek: megjelenés, országimázs építés, üzleti kapcsolatok keresése. A legjobb producerekkel íratnak dalokat, kiváló a látványvilág, az azeri üvegtéglás előadás igazán szellemes és látványos volt.
És mindez tovább fog fejlődni és szélesedni, hiszen szuper volt a görög ska zenekar, a román srác, a máltai egyszerűség, az olasz ária. Az van, hogy legkevesebb három év múlva még jobban fog dübörögni, már csak az kell, hogy néhány zenei-szórakoztatóipari szupersztár mögéálljon, olyasvalaki, mint Simon Cowell. Nyilván Gaultier se adja bármihez a nevét, lám-lám.
ByeAlex nem önmagában az egyszerűségével lett sikeres, hanem azzal, hogy pont belepasszolt abba, hogy az Eurovízió olyan irányba indult, mely megköveteli,  hogy a nemzeti sajátosságok látszódjanak és a produkciók élesen elkülönüljenek hangzásban, látványban. Ez elengedhetetlen, ha még nagyobb üzletet akarnak csinálni belőle és láthatóan azt akarnak.
És a magyar hatásokról: a magyar könnyűzene szenzációs előadókkal áll elő újra és újra, a Magashegyi, az Iván és a Parazol, a Bermuda, a Soerii és a többiek. Alex illik ebbe a sorba, de azért ne feledjük, hogy érdemben két dala van...igaz, azok nagyon sikeresek. Az Eurovízió legnagyobb érdeme itthon az, hogy a magyar előadóknak-szerzőknek lehetőséget kínál, ezzel is életben tartva-erősítve a magyar popzene nagyszerű hagyományait.
Ja és az is van, hogy kellett Alex mögé egy rámenős hazai menedzsment, amelyik pontosan tudta, hogy mi hozható ki ebből a projektből és nagyjából-egészéből ki is hozta.
Most öröm van és elismerés, jár ez ennek a srácnak, aki alig-alig odavaló, ahol sikeres lett és aki - talán tudtán kívül - sokat tett azért, hogy Magyarország ízlése jobb, egymás teljesítménye iránti elismerésünk, szeretetünk nagyobb, önzésünk kisebb legyen. Kösz, Alex!