Fót különös, elvarázsolt egy hely, vagy tíz éve város, de igazán senki nem érti miért, örök falu marad ez, kár felvágni, nem is igényli senki. Érdekes mikroéghajlat van itt, trópikusan burjánzanak a jellegzetes szakkifejezések.

Az éjjelnappalinál, amelybe átlátszó, vastag, hajlékony műanyag csíkokból szerkesztett hőkapun át vezet az út, szociológiai píédzsdít lehet írni három ott töltött napból, előttem öreg culáger, ma két körtét adjál Arankám, dolgozni megyek, szóval a kiskoszos előtt támasztja a szviftet egy szénné varrt pasas, szemben vele magassarkúban topog a csaja: "én kajakra megmondtam a Zsoltinak"....Kajakra, mondja, baszki, hogy a nyelvét tépném ki.

Indulás előtt, otthon, nyilván megkérdezte: nem-e láttad a slusszkulcsot. Na most, aki képes feltenni egy kérdést úgy, hogy nem-e, azt örökre el kéne tiltani attól, hogy egyáltalán bárkitől bármit is kérdezzen.

Éppen polgármester választásra készül Fót, a múltkor becsönget két fickó, kopogtatócédulát gyűjtünk Varga Nórának, széttárom a karom, azom sajnos nincs, de azért adjanak egy szórólapot, a kezembe nyomják a vigyorgó Fodor Gábort, mondom, ja, ezt tudom ki, de hát ez nem nő, aha, nem, csak hát a Gábort "valamilyen szinten" mindenki ismeri, a polgármester-jelöltet meg nem. Valamilyen szinten. Bizonytalanul hümmögök, azért sok sikert kívánok, vagy ők hülyék vagy én, nehezen döntök. Csöngetnek a következő kapun, ahogy utánuk nézek, arra jutok, hogy a valamilyen szinten elhangzását is csak-csak büntetni kéne, súlyosbító tényező, ha kapcsolódik hozzá egy "azt gondolom". Mégis, miről beszélnél, amit nem gondolsz?! Pont olyan, mint az őszintén megmondom. Kezdenél mondatot úgy, hogy nem őszintén mondom?

Múlt télen egy teherautó súlya alatt összetört az utunk végében a csatornafedél, a tüzépesnek azonnal flesse lett, ráhúzta a lukra a szelektív hulladék gyűjtő konténert, az egyik kereke bele is bólintott a résbe. Amit nem látunk, az nincs is, egyszerű ez. Úgy is maradt vagy két hétig, nem zavart senkit, mondjuk én se szálltam ki egyszer se leráncigálni és felhívni az önkormányzatot, hahó, van lefolyója a hólénak.

Az önkormányzat ügyfélszolgálatán amúgy is csak egyszer jártam, ketten unottan ücsörögnek, fáradtan rámnéznek, alig bírom túlkiabálni Balázst a mórningsóban, szükségem lenne egy igazolásra, hogy itt lakom, jön a válasz: hallod, azt nem itt kell kérni, hanem a tizenhatos szobában. Hallod. Megköszönöm, ahogy elfordulok, még pont látom, ahogy maga elé húzza a poénvadászatot.

A tizenhatos zárva van.