Oly kevés az önbecsülés bennünk, magyarokban. Pedig. Máltai magyar anziksz.
Egy kávézó mellett sétálok, megüti a fülemet a kihallatszódó zene, megállok, biztosra hámozom az autó-, evőeszköz- és beszélgetészajok közül, a felszolgálólányt kérdezem, ez rádió vagy cd. Az én saját zeném, válaszol, mondom neki, ez egy magyar zenekar, én Magyarországról jövök, mosolyog, igen, tudom, zágár a nevük, imádom. Én is mosolygok, a Zagar Wings of Love-ja a magyar underground himnusza, jó lenne egy máltai zenekarral imponálni a lánynak, de csak az eurovíziós nyünyüge srác feje jut az eszembe, annak meg se nevét, se dalát nem tudom, meg azt se, hogy van a nyünyüge angolul.
Szandra a szliémai sétányon telepedik le, gyöngyökből fűz névre szóló karkötőket, mellette Laura kislányok hajába fon színes szalagokat, a barátja szénkarikatúrákat rajzol.
Szóba elegyedünk, a nyárra jöttek ki, délutántól éjszakáig dolgoznak. Másnap Lauráékkal a strandon futunk össze, mi van, hétfőn bezártok, kérdem, nevetnek, nem csak munka az élet.
A SurfSide nevű étterem focira van brendingelve, a felszolgálók számokkal a hátukon szaladgálnak. A hatalmas étlapon a bejáratnál nyolcvanháromféle étel, ital, desszert, mindegyik egy-egy focilegendáról elnevezve. Egy négyes gruppban Maradona, Eusebio, Pelé, Puskás neve egy-egy barbekjú-fajtát rejt, a máltaiaknál a barbekjúzás nemzeti sport, képesek éjjel lecsörömpölni a fémszarokkal a tengerpartra, aztán az egész plázs égett szagot áraszt.
Fodor Rajmund nyári vízipóló-iskolájába özönlenek a gyerekek, már nem csak Máltán, Spanyolországban is csinálja. Kiss Gergő, Biros, Kiss Csaba idén nyáron Máltán játszanak, a híradóban Biros neve többször hangzik el, mint Szűz Máriáé, valami rangadót nyertek meg, pedig nagy katolikus ünnep van itt éppen, aminek örömére még nappal is tüzijáték rakétákat lövöldöznek az égbe.
A kompra szóló jegyet cserzett bőrű öreg halász tépi el, vanvéj or ritörn kérdjük, for hangériensz ódávisza válaszol és kacsint.