A Zeneakadémián volt a záróhangversenye egy magyar, osztrák és svájci muzsikáló diákoknak szervezett többnapos kurzusnak. Akkoriban helyettes államtitkár voltam és támogattuk a programot, úgyhogy meghívtak a koncertre: ugyan megnyitnám-e.
Hát, hogyne.
Az egyik öltözőben gyülekezünk mi, akik valamilyen szerepet kapunk a megnyitóban, szokásos a sürgés-forgás, mindenki intéz valamit.
Egyszercsak megjelenik Hédi néni, énektanárnő lehet, a főszervező tempójában és hangmagasságán beszél.
Tapsikál: figyelem, figyelem. Akkor mondom hogyan lesz, polgármester úr és államtitkár úr beszélnek, Réka, aki perfekt német, most érettségizett nálunk, majd fordít. És kirobog. Mindenki ismeri a Hédi néni típust, hetekig szervez ezerrel, az agyadra megy, aztán nem szólal meg a CD, nincs ott a versmondó fiú, kettővel kevesebb ajándékkönyv van, mint ajándékozott.
A polgármester az a fajta, akinek az inggallérja kiugrik a zakó alól, a nyakkendőjét még az érettségijére kapta, és úgy köti meg, hogy a legfelső inggombot nem gombolja be.
Réka hozzánklép: az a helyzet, khmm, hogy én egyáltalán nem vagyok perfekt német, khmmkhmmm, az érettségim is éppenhogy ötös lett. Beszéljük meg előre, hogy mit fognak mondani, kérlel minket.
Naná, és sorolom is a nagy közhelyeket: köszöntök mindenkit, örülök, hogy együtt voltak egy hetet, a közös zenélés nagy öröm, szép koncertet kívánok. Réka bólint, jegyzetel kis papírra, menni fog.
A polgármesterrel is beszél valamit, nem figyelek.
Kimegyünk a színpadra, a műsorvezető felkonferál, üdvözült kis mosollyal a mikrofonhoz lépek, elmondom a megbeszélteket, Réka ügyesen fordít.
A polgármester következik. A szokásos üdvözlő két mondat még rendben van, de aztán bekattan benne valami. Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak kerületünk múltjáról. Látom, hogy Réka elsápad. Kerületünket mint önálló települést 500 évvel ezelőtt említik először a rendelkezésre álló források. A fordításban a fünfhundert biztosan jó, a többi már gyanúsan döcög. A legenda szerint Mátyás király katonái egy csalitosban vadásztak, amikor a nagyszerű táborhelyre leltek. A König Matthias még megvan, aztán Réka összeomlik, feladja.
A polgármester még mond egy-két mondatot, dermedten nézem, hogy lehet valaki ekkora barom.
Zavartan integetve, a multikulturális gyerekhad élénk zsibongásától kísérve kotródunk le a színpadról.